A magnézium kulcsfontosságú elem a sejtek anyagcseréjében, és jelentős szerepet játszik a testben található kritikus enzimrendszerek működésében. Intracelluláris elemként szükség van a magnéziumra a hexokináz aktiválásához, amely elengedhetetlen a glükóz glükóz-6-foszfáttá alakításához. Ez a glikolízis ciklus első lépése, amely a szénhidrát-anyagcserével kapcsolatos. A magnéziumszükséglet a Krebs-ciklus működése során is fennáll, és részt vesz a piruvátok koenzim A-vá alakításában. A magnézium szükséges mind az anaerob, mind az aerob anyagcsere normál működéséhez.
A magnézium a negyedik leggyakrabban előforduló kation az emberi szervezetben. Egy felnőtt emberben körülbelül huszonöt gramm található, melynek fele a csontokban, a másik fele pedig a lágy szövetekben van jelen. A legmagasabb koncentrációban a harántcsíkolt izmokban, a májban, a szívben és a hasnyálmirigyben fordul elő. Minél magasabb egy sejt anyagcseréje, annál nagyobb a magnéziumtartalma.
Az ajánlott napi magnéziumbevitel: csecsemők számára 60-70 milligramm; gyermekek számára 150-250 milligramm; felnőttek számára 300-400 milligramm; terhes vagy szoptató nőknek pedig 450 milligramm.
Az emberi haj szöveti ásványianyag-elemzése (TMA) jelentősen hozzájárult a magnézium és más ásványi anyagok közötti kapcsolat megértéséhez. Mivel a magnézium pontos mérésére szolgáló egyéb tesztek (például izom- és csontbiopsziák) kellemetlenek, a haj TMA-elemzése lehet az egyik leghasznosabb és leggazdaságosabb szűrőeszköz. Seelig rámutatott arra, hogy a vérsavó és a plazma vizsgálata számos hibát mutathat a magnézium szintjének meghatározásában, és hogy az eritrociták magnéziumszintje megbízhatatlan lehet. Kiderült, hogy a vérben mért magnéziumszint nem tükrözi pontosan a magnéziumkészleteket, és hipomagnezémia is előfordulhat még akkor is, ha a sejtek magnéziumtartalma normális. Továbbá a sejtszintű kimerülés fennállhat anélkül, hogy a szérumszint jelentősen csökkenne.
A szérum magnéziumszintjét befolyásolhatja a mintavétel során alkalmazott érszorító technika és a hőmérséklet-ingadozás. A szérumértékek fenntartása a sejten belüli raktárak rovására történik, ezért nem megbízható módszer a magnéziumszint pontos értékelésére.
A TMA értéke nemcsak a magnéziumszint meghatározásában rejlik, hanem ami még fontosabb, lehetőséget biztosít a magnézium és más elemek közötti kapcsolatok értékelésére. Helyes értelmezés esetén a TMA megmutathatja a magnéziumra és kofaktoraira ható hormonális befolyásokat is. A Trace Elements, Inc. szerint a magnézium „ideális” TMA-szintje 6 milligramm százalék. Az „ideális arányok” a magnézium és más elemek között: a kalcium/magnézium arány 7,1:1, és a nátrium/magnézium arány 4:1.
A magnéziumhiánynak két típusa létezik: abszolút vagy relatív hiány. Az abszolút hiányt a csökkent felszívódás és a fokozott kiválasztás okozza, míg a relatív hiány akkor alakul ki, amikor a magnézium a szervezeten belül eltolódik, de a kiválasztása nem növekszik. Ennek eredményeképpen a magnéziumhiány tünetei és a magnéziumpótlásra adott válasz egyénenként jelentősen eltérhetnek.
Példa a relatív hiányra a hiperparathyreosis, ahol a magnézium felszívódása megnövekedett, de a TMA szintje a kalciumhoz képest alacsony. Ebben az esetben a magnéziumpótlás csökkenti a hiperparathyroid aktivitást. Hipoparatireózisban, amely gyakran pajzsmirigy túlműködéssel társul, abszolút magnéziumhiányt találunk. A magnéziumpótlás itt a pajzsmirigy aktivitás csökkenését és a mellékpajzsmirigy működésének növekedését okozza.
A magnéziumhiány jelei és tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, ezért a hiányt abszolút (A) vagy relatív (R) szükséglet alapján lehet azonosítani.
Egyéb állapotok, amelyek magnéziumhiánnyal hozhatók összefüggésbe, közé tartoznak a gyomor-bélrendszeri rendellenességek, mint például felszívódási zavarok, lisztérzékenység, bélrezekció, elhúzódó hasmenés, alkoholos májzsugor, hasnyálmirigy-gyulladás, valamint endokrin rendellenességek, vesebetegségek, túlzott szoptatás és diuretikus kezelés.
A magnéziumhiány tüneteit nehéz megkülönböztetni a kalciumhiánytól. Jellemző tünetek közé tartoznak a II. típusú álmatlanság (könnyű elalvás, de gyakori ébredés), túlzott izzadás és általános testszag. Az izomgörcsök fizikai megterheléskor, valamint a kéz- és lábgörcsök gyakran magnéziumhiányra utalnak, míg a kalciummal kapcsolatos görcsök általában éjszaka, megterhelés nélkül jelentkeznek.
A diasztolés magas vérnyomás normál szisztolés vérnyomás mellett relatív magnéziumhiányra utal, míg megemelkedett szisztolés vérnyomás abszolút hiányra. A relatív magnéziumhiány pajzsmirigy alulműködéssel együtt egy jellegzetes „domborodási jelenséget” eredményez, amely objektív diagnosztikai értékkel bír a magnézium szükséglet szűrésében.
A toxikus sokk szindróma összefüggésbe hozható a magnézium hiányával, amely a Staphylococcus aureus szaporodását is elősegítheti. Továbbá, más fertőző betegségek, mint az endocarditis, osteomyelitis, prosztatagyulladás és tüdőgyulladás is kapcsolatban állhatnak a magnéziumhiánnyal.
A pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy és a mellékvese jelentős szerepet játszanak a magnézium szintjének szabályozásában:
Fokozott aktivitása növeli a magnézium szükségletét a megnövekedett oxidatív foszforiláció miatt. Hipomagnezémia (alacsony magnéziumszint) gyakran fordul elő pajzsmirigy-alulműködésben . Ez a jelenség a szöveti ásványianyag-elemzések (TMA) során is megfigyelhető.
A pajzsmiriggyel ellentétes hatást gyakorol a magnéziumra. Fokozott mellékpajzsmirigy aktivitás növeli a magnézium felszívódását és a vesében történő visszaszívódását, de ezzel együtt a kalcium felszívódása is nő, ami relatív magnéziumhiányt okozhat. Hypoparathyreosis (alacsony mellékpajzsmirigy aktivitás) esetén gyakran fordul elő hipomagnezémia, és a magnézium befolyásolhatja a mellékpajzsmirigy működését, akár serkentve, akár lassítva annak aktivitását.
Fokozott aktivitása növeli a magnézium kiválasztását, és magnéziumhiány jelentkezhet hiperaldoszteronizmus, magas kortikoszteroid szekréció vagy fokozott mellékvesekéreg aktivitás esetén . Ezzel szemben, mellékvese-elégtelenség esetén a magnézium-visszatartás nő.
A magnézium szükségletét számos tényező befolyásolja, például a stressz, táplálkozás, gyógyszerek és más táplálkozási tényezők. Bizonyos ásványi anyagok antagonista hatást fejtenek ki a magnéziumra abszorpciós vagy metabolikus szinten, és túlzott bevitelük vagy visszatartásuk magnéziumhiányhoz vezethet.
Ólom és kadmium megzavarják a magnézium anyagcseréjét. Az ólom felszívódása csökken megfelelő magnéziumszint mellett, de felhalmozódhat a mitokondriális membránban és gátolja a magnéziumot metabolikus szinten. A kadmium aldoszteron-szerű hatása miatt fokozza a nátrium-visszatartást, ami szintén károsan befolyásolja a magnézium anyagcseréjét.
A kalcium szorosan kapcsolódik a magnéziumhoz számos anyagcsere-folyamatban. Túlzott kalciumbevitel gátolja a magnézium felszívódását és anyagcseréjét. A kalcium és magnézium egyensúlya fontos az inzulinszekréció szabályozásában is
A sejten belüli túlzott káliumfelhalmozódás, amelyet fokozott mellékvese-szekréció közvetít, túlzott magnéziumveszteséget okozhat.
Túlzott foszforbevitel megzavarja a magnézium felszívódását, ami hiányt eredményezhet.
Csökkentik a magnézium felszívódását. Bár a mangán bizonyos enzimekben helyettesítheti a magnéziumot, túlzott bevitelük szintén gátolhatja a magnézium normális anyagcseréjét.
A vitaminok kevésbé ismert, de jelentős hatást gyakorolnak a magnézium állapotára. Néhány vitamin közvetlenül vagy közvetve növeli a magnézium anyagcsere-szükségletét, ezzel antagonizálva a magnéziumot.
Ismert, hogy fokozza a magnéziumhiányt, mivel növeli a kalcium felszívódását, ami eltolja a kalcium/magnézium egyensúlyt. A D-vitamin növelheti a kalcium felhalmozódását a szövetekben, ami kiszorítja a magnéziumot, és közvetett módon is hozzájárul a hiányhoz azáltal, hogy növeli a kalcium bélből való felszívódását. A D-vitamin hatással van a mellékpajzsmirigyre is, ami tovább befolyásolja a magnéziumszintet.
Ezek a vitaminok serkentik az anyagcsere-funkciókat, és növelik a sejtek magnéziumszükségletét az enzimatikus folyamatok során. Ezen vitaminok támogatják a mellékvese működését is, ami növeli a magnézium kiválasztását.
A B12-vitamin kobaltot tartalmaz, amely nagy dózisban szívelégtelenséget okozhat, és antagonizálhatja a pajzsmirigy aktivitását, ezáltal súlyosbítva a magnéziumhiányt.
Fokozza számos glikolitikus enzim aktivitását, amelyekhez magnézium szükséges, ezzel növelve a magnézium anyagcsere-szükségletét.
Számos ásványi anyag és vitamin támogatja a magnézium funkcióit, azaz szinergistaként működnek.
Fontos megjegyezni, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok egyszerre lehetnek szinergikusak és antagonisztikusak. Fiziológiás mennyiségben szinergistaként működhetnek, de nagy dózisban antagonizálhatják a magnéziumot, vagy növelhetik a magnézium szükségletét.
Kalcium (Ca), kálium (K), cink (Zn), mangán (Mn), foszfor (P), króm (Cr).
A-vitamin, B1, B2, B3, C és E vitaminok
