Barnes és munkatársai becslése szerint az amerikai lakosság 40%-a szenved pajzsmirigy-működési zavarban, és a pajzsmirigy alulműködése az orvosok által leggyakrabban felvetett panasz. Számos tényező járulhat hozzá a pajzsmirigy zavaraihoz, beleértve a mirigy betegségeit vagy a hypothalamus-hipofízis-pajzsmirigy tengely működésének zavarát. A szubklinikai hypothyreosis, amely gyakrabban fordul elő, mint a klinikai pajzsmirigybetegségek, sok anyagcserezavart és tünetet okozhat, amelyek táplálkozási megközelítéssel javíthatók.
Súlyos pajzsmirigy-elégtelenség számos állapottal jár, mint például myxedema, kreténizmus, golyva, érelmeszesedés és hiperlipidémia. A szubklinikai hypothyreosis gyakoribb, és nehezen diagnosztizálható hagyományos vizsgálatokkal. Tünetei közé tartozik a fáradtság, depresszió, hidegérzékenység, valamint a bőr és haj szerkezetének megváltozása.
A fáradtság fokozatosan fejlődik ki, gyakran fokozott alvásigénnyel. A hidegérzékenység főként a végtagokban jelentkezik, a hideg kezek és lábak nyáron is jellemzőek.
A bőr szárazzá válik, a haj elvékonyodik vagy durvább lesz, és hajhullás is előfordulhat.
Számos természetesen előforduló pajzsmirigy-gátlót figyelembe kell venni a pajzsmirigy terápia során, mivel ezek gyakran hozzájárulnak a terápiára adott lassú válaszokhoz. Azok a betegek, akik szintetikus pajzsmirigy- vagy tiroxin-tartalmú gyógyszereket kapnak, gyakran akár hat hónapig sem reagálnak megfelelően. A pajzsmirigy-inhibitorok figyelembevételével gyorsabb választ lehetne elérni, és akár táplálkozási megközelítéssel is javítható a terápia hatékonysága.
Az amygdalinról ismert, hogy befolyásolja a pajzsmirigy működését. A tiocianátok pajzsmirigy-ellenes hatása már bizonyított, különösen vérnyomáscsökkentő alkalmazásuk során. A keresztesvirágú növények, mint a káposzta, brokkoli, karfiol, valamint más növények, mint a mandula, manióka, és sárgabarack, szintén nagy mennyiségben tartalmaznak pajzsmirigy-gátló anyagokat.
A kobalt és a B12-vitamin szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és mindkettő pajzsmirigy-alulműködést okozhat. A kobaltot vérszegénység kezelésére alkalmazott betegek esetében figyelték meg, hogy negatív hatással lehet a pajzsmirigyre.
A kalcium csökkenti a pajzsmirigy aktivitását, és pajzsmirigy-elégtelenség esetén fokozódik a kalcium felszívódása. A D-vitamin is hozzájárulhat a pajzsmirigy alulműködéséhez, mivel szoros kapcsolatban áll a kalciummal.
A PABA-t tirotoxikózis kezelésére használják, és ismert, hogy golyvát okozhat, különösen tuberkulózis kezelésében alkalmazott formái.
A pajzsmirigy alulműködés a lítiumterápia egyik gyakori mellékhatása. A lítium emeli a szérum kalciumszintet, miközben csökkenti a foszfor szintjét, ami valószínűleg hyperparathyreosis miatt következik be.
A molibdén pajzsmirigy-gátló hatását állatokon végzett kísérletek igazolták, míg a bróm gátolja a jodid aktív transzportját.
Bár a jód szükséges a normál pajzsmirigy-működéshez, túlzott bevitele gátolja a pajzsmirigy aktivitását. Endemikus golyva esetén a túlzott jódbevitel gyakori oka a pajzsmirigyproblémáknak.
A réz szoros kapcsolatban áll az ösztrogénnel, és antagonistaként működhet a pajzsmirigy működésében. A vashiány, amely szintén negatívan befolyásolja a pajzsmirigyet, csökkentheti az L-fenilalanin L-tirozinná történő átalakulását.
Az ösztrogén, inzulin és a mellékpajzsmirigy hormon (PTH) is hatással vannak a pajzsmirigyre. Ezek a hormonok, különösen magas szintjük esetén, gátolhatják a pajzsmirigy működését. Az ösztrogén például csökkentheti a TSH termelését, míg az inzulin és a PTH szinergikusan hatnak egymásra, befolyásolva a pajzsmirigy aktivitását.
Az ösztrogén és a réz szoros kapcsolatban áll, és gátolhatják a pajzsmirigy működését. Terhesség alatt, amikor ezeknek a hormonoknak a szintje megemelkedik, a pajzsmirigy gyakran megnagyobbodik, ami enyhítheti a thyrotoxicosis tüneteit.
Az inzulin és a tiroxin között versengés van, és inzulinterápia során növekszik a pajzsmirigy alulműködés előfordulása. Az inzulin és a D-vitamin szintézise szintén összefügg egymással.
A PTH fokozza a kalcium felszívódását és visszatartását, ami növeli az inzulintermelést. A PTH és az inzulin együttesen csökkenthetik a pajzsmirigy működését.
A pajzsmirigy funkciójának felmérésére leggyakrabban a tiroxin (T4), trijódtironin (T3) és a pajzsmirigystimuláló hormon (TSH) radioimmun tesztjeit használják. Azonban a klinikai tünetek gyakran nem egyeznek meg ezekkel a laboratóriumi eredményekkel, ami megnehezítheti a pontos diagnózist. Előfordulhat, hogy a beteg a hypo- vagy hyperthyreosis számos tünetét mutatja, még akkor is, ha a laboratóriumi eredmények normálisak.
A nyomelemek és az endokrin mirigyek között szoros kapcsolat van: a hormonok befolyásolják a nyomelemek anyagcseréjét, és a nyomelemek is hatnak az endokrin működésre. Ezért a TMA (szöveti ásványi anyagok elemzése) hasznos lehet az endokrin aktivitás felmérésében. A hypothyreosis TMA mintázata a következő ásványi anyagok arányának eltéréseivel jár: kalcium/foszfor (Ca/P), kalcium/kálium (Ca/K), kalcium/magnézium (Ca/Mg) és nátrium/magnézium (Na/Mg). Hypothyreosis esetén a Ca/P arány megemelkedik, amit a megnövekedett kalciumfelszívódás és a csökkent foszforvisszatartás okoz. A mellékpajzsmirigy hormon (PTH) aktivitása is hozzájárul ehhez a mintázathoz, mivel fokozza a kalcium és magnézium felszívódását, miközben csökkenti a foszfor, nátrium és kálium visszaszívódását.
A Ca/Mg arány szintén megemelkedhet a PTH hatása miatt. A csökkent mellékvese aktivitást a Na/Mg arány csökkenése jelzi, amely a mellékvese elégtelenség következménye.
A hyperthyreosisban a TMA mintázat másképp alakul. A pajzsmirigy fokozott aktivitása miatt a kalcium és magnézium kiválasztódása nő, míg a foszfor visszatartása fokozódik. Ez a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy közötti antagonizmusnak köszönhető. A mellékvese aktivitás növekedése megemeli a Na/Mg arányt és csökkenti a Ca/K arányt. Az epinefrin hatása révén a szövetek kálium-visszatartása növekszik, és a Na-K ATPáz enzim közvetítésével a pajzsmirigy működése is fokozódik.
A TMA-mintázatok értékelése hasznos lehet a pajzsmirigy működésének megítélésében, különösen más klinikai adatokkal együtt. Bár a jelenlegi megfigyelések nem ellenőrzött vizsgálatokon alapulnak, a jövőbeli kutatások és a TMA-tesztelés rutinszerű alkalmazása segíthet finomítani ezt a diagnosztikai eszközt.
A haj ásványi elemzése egyedülálló és átfogó betekintést nyújt az egészségi állapotába és segíti szervezete megértését. A mintavétel egyszerű és fájdalommentes, csupán néhány hajszálat igényel a fejbőr közeléből. A páciens nem csak egy leletet kap kézhez, hanem egy személyre szabott jelentést is, ami magában foglalja az ajánlásokat a táplálkozási és életmódbeli változtatásokra, illetve szükség esetén táplálékkiegészítőkre vonatkozóan, hogy a páciens javíthassa ásványianyag-egyensúlyát és csökkentse a toxikus fémek hatásait.
Forrás: David L. Watts, D.C., Ph.D., F.A.C.E.P.i.
Referenciák:
12.Kriss P, Carnes WH, Gross RT: Hypothyroidism and thyroid hyperplasia in patients treated with cobalt. J.A.M.A. 157, 1955.
13.Greer MA: Nutrition and Goiter. Physiol. Rev. 30, 1950.
14.Greer MA, Kendall JW, Smith M: Antithyroid compounds. The Thyroid Gland, Vol. I. Pitt, Rivers, Trotter, Eds. Butterworths, Lond. 1964.
15.Lowe CE, Bird ED, Thomas WC: Hypercalcemia in myxedema. /. Clin. Endocrinol. Metab., 22, 1962. 168 The Nutritional Relationships of the Thyroid
33.Gershberg H, et al: Glucose tolerance in women receiving an ovulatory suppressant. Diabet., 13, 1964.
43.Larsen PR: Thyroid-pituitary interaction. N.E.J.M., 306, 1, 1982.