A vashiányos vérszegénységet világszerte az egyik legnagyobb táplálkozási problémának tekintik. Ma már ismert, hogy a vas számos anyagcsere-folyamatban, különösen az enzimek működésében is részt vesz, és hogy a vashiány következtében nemcsak vérszegénység, hanem számos egyéb klinikai tünet is kialakulhat. A vas minden sejtben jelen van, és szerepet játszik az elektrontranszportban a citokrómokon keresztül a Krebs-ciklusban, valamint az oxidázok és oxigenázok működésében.
A rutinszerű szérumvas tesztek nem tükrözik a vasbevitel mértékét, de használják a vasraktárak, a hiányosságok vagy a túlterhelés felmérésére. Alpers és munkatársai felhívták a figyelmet a szérumvas természetes ingadozására, amely egy személyen belül naponta akár 30%-os eltérést is mutathat. Statland és Winkel jelentős eltéréseket tapasztaltak ugyanazon páciens minden nap ugyanabban az időpontban vett vérmintáiban. A normál napi ingadozások miatt a reggeli vasszintek akár 30%-kal magasabbak is lehetnek, mint az esti szintek. Éjszakai munkavégzés esetén ez a ritmus megfordul. Az alvásmegvonás akár 50%-kal is csökkentheti a szérumvas szintjét. A menstruációs ciklus és az orális fogamzásgátlók használata szintén befolyásolhatja a vasszintet: a menstruáció előtti időszakban csökken, míg a fogamzásgátló szedése során emelkedik.
A szérumvas normális és indukált ingadozásai miatt az egyszeri vasmeghatározásokat óvatosan kell értelmezni, amikor vashiányról vagy vastúlterhelésről van szó.
A szöveti ásványianyag-analízis (TMA) előnyösebb a szérumvizsgálatoknál, mert képes kimutatni a vas-egyensúly felborulásának hajlamát – akár hiány, akár túlterhelés formájában – még mielőtt a szérumváltozások észlelhetővé válnának. A TMA-vizsgálatokat nem befolyásolják a szérumban tapasztalt napi ingadozások. Mivel a vashiány vérszegénység nélkül is fennállhat, és a jelentések szerint 2-3-szor gyakoribb, mint a vashiányos vérszegénység, a TMA hatékony szűrőeszközként szolgálhat a vasállapot meghatározására.
A TMA eredményeit azonban óvatosan kell értelmezni, figyelembe véve a mintavétel eltéréseit és az esetleges külső szennyeződéseket.
A Trace Elements, Inc. szerint az ideális szöveti vasszint 2,8 mg%. A szöveti vasértéket azonban nem önállóan kell vizsgálni, hanem más ásványi anyagokkal összefüggésben, illetve a szérumvizsgálati eredményekkel és a klinikai leletekkel együtt. Fontos arányok közé tartozik a kalcium/vas (Ca/Fe), a vas/réz (Fe/Cu), a vas/ólom (Fe/Pb) és a vas/higany (Fe/Hg). Az ideális arányok: Ca/Fe = 15, Fe/Cu = 1,12, Fe/Pb => 5,6 és Fe/Hg => 28. Az ezekben az arányokban bekövetkező jelentős változások (például emelkedett Ca/Fe, csökkent Fe/Cu, Fe/Pb és Fe/Hg) vashiányra utalhatnak, mivel ezek az anyagok zavarhatják a vas felszívódását vagy a vasat igénylő anyagcsere-folyamatokat. A vastúlterhelés a szöveti vasszint és más ásványi anyagok (pl. réz, kalcium) arányainak vizsgálatával is kimutatható (alacsony Ca/Fe és emelkedett Fe/Cu).
Egyéb rutinszerű szérumindikációk, amelyeket a TMA-vizsgálatokkal együtt alkalmaznak, a következők: teljes vaskötő kapacitás (TIBC), százalékos transzferrin telítettség, ferritin, hematokrit (HCT), átlagos vörösvérsejt-térfogat (MCV) és átlagos vörösvérsejt hemoglobin (MCH). Ezek a szérumváltozások általában csak akkor észlelhetők, amikor a vasraktárak kimerülnek. Ezenkívül számos tényező befolyásolja őket, például a tengerszint feletti magasság, a fiziológiai állapot, az életkor és a nem. Ezekről és más tesztekről Sauberlich és munkatársai részletes leírást adnak.
Korai tanulmányok kapcsolatot találtak a hemoglobinszint és a tinédzserek intellektuális teljesítménye között. További kutatások megerősítették ezeket az eredményeket mind felnőttek, mind gyerekek esetében. Más vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a vérszegénységgel kísért vagy anélküli vashiány figyelemzavarokhoz és kognitív funkciók romlásához vezethet, valamint összefüggésbe hozható minimális agyi diszfunkcióval és hiperaktivitással is. A mentális funkciók zavarai a vasat igénylő anyagcsere-pályák hibáinak következményei, például az agyszövetek oxigénellátásának csökkenése miatt, amelyet az alacsony hemoglobinszint okoz. A vas szükséges a DNS-szintézishez a sejtosztódás (mitózis) során, így a hiánya az idegsejtek fejlődésének zavarához vezethet. A vas a neurotranszmisszióban részt vevő enzimekhez is elengedhetetlen, például a monoamin-oxidáz (MAO) enzimhez, amely vasfüggő. Vashiány esetén a MAO aktivitása csökken, ami más neurotranszmitterek, például a noradrenalin, a dopamin és a szerotonin szintjének növekedéséhez vezet. Tanulmányok kimutatták, hogy vashiányos gyermekeknél megnövekszik a noradrenalin vizelettel történő kiválasztása.
A TMA-vizsgálatok során gyakran megfigyelhető, hogy a túlzott szöveti vasfelhalmozódást, vagy az alacsony Ca/Fe és emelkedett Fe/Cu arányt mutató egyének intellektuálisan aktívabbak, ami a bal agyfélteke dominanciájára utal. Vashiányos pácienseknél EEG-vizsgálatok bizonyították a bal agyfélteke aktivitásának csökkenését. Ezzel szemben a szöveti vas túlzott felhalmozódása agresszív viselkedéshez, ellenségeskedéshez és hiperaktivitáshoz vezethet. Ezek alapján előzetes következtetésként felvethető, hogy a magas TMA vasszint, az alacsony Ca/Fe vagy a magas Fe/Cu arány a bal agyfélteke dominanciájára (intellektuálisan orientált személyiség) utal, míg az alacsony szöveti vasszint, a magas Ca/Fe vagy az alacsony Fe/Cu arány a jobb agyfélteke dominanciáját (érzelmileg orientált személyiség) jelzi.
Számos fizikai tünet kapcsolódik a vashiányhoz. A klorózis tüneteit már korábban említettük, azonban más tünetek is megjelenhetnek. Ilyen például a koponyán belüli magas vérnyomás, amely krónikus, tompa fejfájást okozhat, valamint a lép és a szív megnagyobbodása, a glossitis (nyelvgyulladás), a visszatérő aftás szájnyálkahártya-gyulladás, valamint a koilonychia (kanál alakú körmök). Ha vérszegénység alakul ki, a szem ínhártyája gyöngyházfehér vagy kékes árnyalatúvá válhat, és a körmök törékenyek lesznek, hosszirányú repedésekkel.
A “pica” kifejezés az élelmiszerek vagy nem élelmiszer jellegű anyagok iránti rendellenes vagy szokatlan sóvárgásra utal, amely gyakran kapcsolódik a vashiányhoz. Ez az állapot leggyakrabban gyermekeknél és nőknél fordul elő. A pica leggyakoribb formája a geofágia, amely föld vagy agyag fogyasztását jelenti. Egyes esetekben, például higanymérgezéssel összefüggésben, papír pica is előfordulhat. Például egy nő állandóan papírborítós novellákat, selyempapírt, dobozokat, cigaretta- és cukorkapírokat evett, és később kimutatták nála a higanymérgezést és vashiányos vérszegénységet. Az orális vasterápia megszüntette a vágyat a papírfogyasztás iránt.
A pica egy másik formája a pagofágia, vagyis a jég kényszeres evése, amely felnőtteknél fordul elő, és vasterápiával kezelhető. Egy további gyakori pica-típus az amilofágia, amely mosodakeményítő fogyasztását jelenti, és gyakran jelentkezik terhes nőknél, mint a vashiány egy másik tünete.
Bár a pica gyakran fejletlen országokban vagy vidéki területeken fordul elő, nem ritka az általános lakosság körében sem. Fontos megjegyezni, hogy pica nemcsak vashiány esetén, hanem megfelelő vagy túlzott vasraktárak mellett is jelentkezhet. A vas szöveti visszatartásának növekedése, anélkül, hogy újrahasznosítható lenne a vérképzésben, ugyanazokat a tüneteket eredményezheti, mint a vashiány.
1938-ban Cecil leírta a hypothyreosis (pajzsmirigy alulműködés) és a vashiányos vérszegénység közötti kapcsolatot, és azt állította, hogy mind a pajzsmirigykivonat, mind a vasterápia javasolt ezen állapot kezelésére. A közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a vashiány károsíthatja a pajzsmirigy működését, és hogy a vas állapota a pajzsmirigy aktivitását is tükrözheti. Lehmann és munkatársai arról számoltak be, hogy a vashiányos egyénekben az L-fenilalanin átalakulása több mint 50%-kal csökkent. Mivel a pajzsmirigy és a mellékvese között kölcsönös kapcsolat van, feltételezhető, hogy a vas állapota a mellékvese működésére is hatással lehet. TMA-vizsgálatok kimutatták, hogy a szubklinikai hyperparathyreosis (a mellékpajzsmirigy túlműködése) hozzájárulhat a vashiányhoz, mivel a fokozott kalciumfelszívódás csökkenti a vas felszívódását.
A Plummer-Vinson-szindróma (PVS) egy olyan állapot, amely vashiányhoz kapcsolódik, és a nyelési nehézséget okozó nyelőcső-szűkület jellemzi. Vinson eredetileg ezt hisztérikus dysphagiának nevezte. A PVS jól reagál a vasterápiára. A pajzsmirigy működésének csökkenése súlyosbíthatja a PVS-t, mivel a nyelési nehézség vagy a torokköszörülés a pajzsmirigy alulműködésének vagy megnagyobbodásának jele lehet. Mivel a vashiány kapcsolatban áll a pajzsmirigy alacsony aktivitásával, érdemes megvizsgálni a pajzsmirigy- és vasállapotot azoknál a betegeknél, akik nyelési nehézségekre panaszkodnak, különösen a tabletták lenyelésével kapcsolatban.
A vas legjobban felszívódó formája a hem vas, amely állati eredetű fehérjékben található meg. Ez a vasforma hatékonyabban szívódik fel a szervezetben, mint a növényi forrásokból származó nem-hem vas. Annak ellenére, hogy a növényi eredetű vas felszívódása gyengébb, állati fehérjék jelenlétében a növényi vas felszívódása is javul. Ezzel szemben bizonyos élelmiszerek és italok csökkentik a vas felszívódását: például a tejtermékek akár 80%-kal is gátolhatják a vas hasznosulását.
A vashiány kialakulásához számos tényező hozzájárulhat. Ezek közé tartozik a megnövekedett fiziológiai igény, például terhesség alatt vagy a növekedés időszakában, túlzott vérveszteség, alacsony vasbevitel, a vas rossz felszívódása, étrendi antagonisták (pl. bizonyos ételek és italok, amelyek gátolják a vas felszívódását), fertőzések, paraziták, helytelen táplálkozás, valamint vitamin- és ásványianyag-hiány.
A vas felszívódását számos ásványi anyag befolyásolhatja negatívan. Bármelyik nyomelem, vagy azok kombinációjának túlzott bevitele hozzájárulhat a vashiányhoz, illetve súlyosbíthatja a már meglévő hiányt. Ezek az ásványok különböző módokon akadályozhatják a vas felszívódását és hasznosulását: gátolhatják a felszívódást, kiszoríthatják a vasat a tárolóhelyekről, vagy megzavarhatják a sejtekben található vasenzimek működését. Ugyanakkor a vasterápia hasznos lehet bizonyos toxikus fémek felhalmozódásának ellensúlyozására.
Nemcsak az antagonista ásványi anyagok okozhatnak vashiányt, hanem a vassal szinergikus nyomelemek hiánya is, mivel ezek elengedhetetlenek a vas megfelelő anyagcseréjéhez és felszívódásához. Például a réz segíti a ferroxidáz enzim működését, amely a vas anyagcseréjében játszik szerepet, de túlzott bevitele esetén versenyezhet a vassal a felszívódás során. Ez azt jelzi, hogy egyes ásványok egyszerre lehetnek szinergikusak és antagonisztikusak is, attól függően, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a szervezetben.
A vas felszívódását és hasznosulását egyes vitaminok gátolhatják, ezek antagonista hatást fejthetnek ki. Az antagonizmus lehet közvetlen vagy közvetett. Például a D-vitamin, amely fokozza a kalcium felszívódását, közvetett módon gátolhatja a vas felszívódását. A kobalt, amely a B12-vitamin része, felszívódási szinten versenyezhet a vassal, és ez fordítva is igaz. A vas és az E-vitamin között szintén antagonizmus állhat fenn, mivel a vas felhalmozódása sejtszinten szabad gyökök termelődéséhez vezethet, amely növeli az E-vitamin iránti igényt antioxidáns funkciója miatt. A szöveti vas túlzott mennyisége hozzájárulhat a lipidperoxidációhoz, amely tovább növeli az E-vitamin szükségletét a szervezetben.
Ritkán fordul elő, hogy egyetlen ásványi anyag hiányzik a szervezetből más tápanyaghiány nélkül, így a vas felszívódását és anyagcseréjét is támogató vitaminok hiánya gyakran együtt jár a vashiánnyal. Ezek a szinergikus vitaminok, mint például az E-vitamin, a B6-vitamin, a B1-vitamin, a B12-vitamin, a B2-vitamin, a C-vitamin, a B3-vitamin és az A-vitamin, nélkülözhetetlenek a megfelelő vasanyagcseréhez. Ezen vitaminok hiánya szintén vashiányhoz vezethet, és a hiányuk pótlása is szükséges lehet a vashiány kezeléséhez.
Az akut vastoxicitás gyakori probléma, különösen kisgyermekeknél, akik nagy mennyiségű vas-kiegészítőt fogyaszthatnak véletlenül, ami mérgezéshez vezet. A vastúlterhelés két fő típusa különböztethető meg. A hemosiderózis a szöveti vasszint általános megnövekedését jelenti fibrotikus elváltozások nélkül, míg a hemochromatosis súlyosabb állapot, amely a májban, lépben és hasnyálmirigyben fibrotikus elváltozásokkal járó vasfelhalmozódást okoz. Ezek a rendellenességek anyagcserezavarok, hemolitikus anémiák vagy májbetegségek miatt, illetve hosszan tartó túlzott vasbevitel következtében alakulhatnak ki. Az idioszinkráziás hemokromatózis egy örökletes betegség, amelyben a vasfelszívódás kontrollálatlanul történik. Érdekes módon a vastúlterhelés gyakrabban fordul elő férfiaknál, mint nőknél.
A vastúlterhelés étrendi eredete leginkább a bantu afrikaiaknál figyelhető meg, akik vasedényekben főzött sört fogyasztanak. A sör savassága miatt a vas kioldódik az edényekből, ami extrém magas, napi 200 milligrammot meghaladó vasbevitelt eredményezhet. A vasedények használata az ételek vastartalmát akár 300-400%-kal is növelheti. Az alkoholfogyasztás szintén növeli a vas felszívódását, ami hozzájárulhat májcirrózis kialakulásához, és a cirrózisban szenvedő betegek májában a vas felhalmozódása többszöröse lehet a normálisnak. A vörösborok és bizonyos sörök magas vastartalmúak, így ezek is hozzájárulhatnak a vastúlterheléshez. A víz is lehet vasforrás, különösen olyan vidékeken, ahol magas a talaj vastartalma, vagy ahol savas vízfolyások találhatók, amelyek vascsöveken keresztül folyva fokozott vasbevitelt okoznak. Egyes gyógynövények, például a borsmenta és a rózsagyökér, szintén magas vastartalmúak.
A vas felszívódása és visszatartása egyénenként változik az anyagcsere jellemzői alapján. Bizonyos esetekben a hasnyálmirigy enzimek hiánya fokozza a vas felszívódását, míg a hasnyálmirigy enzimek pótlása csökkentheti a túlzott vasfelvételt. Rézhiány esetén a vas kiürülése is csökken, ami hozzájárulhat a szöveti vas felhalmozódásához. A C-vitamin nagy mennyiségű bevitele szintén fokozhatja a vas felszívódását, különösen, ha rézhiány is fennáll.
A megállapított minimális napi cinkszükséglet csecsemőknél napi 3-5 milligramm; felnőtt férfiak esetében 15 milligramm; felnőtt nők esetében 20 milligramm; szoptató nőknek pedig napi 25 milligramm. A cink egyéni szükséglete azonban számos tényezőtől függ, mint például a stressz, a gyógyszerek, a betegség és az étrend típusa (a vegetáriánusoknak megnövekedett a cinkszükségletük). A cinkszükséglet felmérése során ezeket a tényezőket is figyelembe kell venni a körülbelül harminc egyéb tápanyag cinkre gyakorolt hatása mellett.
Általánosságban elmondható, hogy a cinkpótlást óvatosan kell megközelíteni abszolút hiányállapotokban, amelyek általában csak kis mennyiségű cinkpótlást igényelnek a kedvező hatás eléréséhez. Azonban relatív hiányállapotok esetén a cinkszükséglet igen magas lehet, gyakran az MDR (minimális napi szükséglet) többszöröse.
A cinkterápiára adott válasz jelentősen fokozható, ha a szinergikus és antagonista tápanyagokat is figyelembe vesszük
