Ft
0
0
Subtotal: Ft
No products in the cart.

A táplálkozási terápia korábban főként a hiányosságok felismerésére és korrekciójára összpontosított. Ma már egyértelmű, hogy a tápanyagok közötti egyensúly felborulása szintén károsíthatja az egészséget. Különösen a nyomelemek közötti egyensúly megbomlása vezethet szubklinikai hiányállapotokhoz. A tápanyagok kölcsönhatása bonyolult, különösen a nyomelemek esetében. Ha egy ásványi anyag szintjét módosítjuk, az hatással van legalább két másikra is, amelyek további tápanyagokat befolyásolnak. Ezek az összefüggések egy összekapcsolt fogaskerékrendszerhez hasonlítanak, ahol minden fogaskerék mozgása kihat a többire. Az egyes ásványok kölcsönhatása függ az adott ásvány mennyiségétől és attól, hány biokémiai reakcióban vesz részt. Ez a bonyolult hálózat nemcsak az ásványi anyagok kapcsolatára terjed ki, hanem vitaminokra, hormonokra és neurológiai funkciókra is hatással van.

Az emberi haj és más szövetek ásványianyag-elemzésével végzett kutatások jelentősen hozzájárultak az ásványok közötti összefüggések megértéséhez. Ezt a tudást most már a vitamin- és hormonkapcsolatok vizsgálatára is alkalmazzák, ami egy átfogó, integrált táplálkozási megközelítéshez vezet.

Ásványi anyagok közötti antagonizmusok

A nyomelemek közötti kapcsolatok két fő típusa az antagonizmus és a szinergizmus, amelyek metabolikus és felszívódási szinten is jelentkezhetnek. A felszívódási antagonizmus a gátolt felszívódás miatt jön létre; vagyis egy elem túlzott bevitele csökkentheti egy másik elem bélből történő felszívódását. Például a magas kalciumbevitel csökkenti a cink bélrendszeri felszívódását, míg a túlzott cinkbevitel csökkentheti a réz felszívódását.

Az ásványi anyagok közötti antagonizmusokat szemléltető ábra egy ásványi kereket mutat. A metabolikus szintű antagonizmusok akkor fordulnak elő, ha egy elem feleslege megzavarja egy másik elem anyagcseréjét, vagy elősegíti annak kiválasztását a sejten belüli átrendeződések miatt. Ilyen kapcsolat figyelhető meg a cink és a réz, a kadmium és a cink, a vas és a réz, valamint a kalcium, magnézium és foszfor között.

SZINERGISTA ÁSVÁNYI ANYAGOK

A tápanyagok közötti szinergia megértése kulcsfontosságú a szervezet optimális működéséhez. Sokan nem gondolnánk, hogy egy-egy ásványi anyag hogyan befolyásolja a többi hasznosulását. Például a vas és a réz között különleges kapcsolat áll fenn: a vas hatékony hasznosulásához elegendő rézre van szükség. Hasonló szinergia figyelhető meg a magnézium és a kálium között, mivel a magnézium segít a káliumnak, hogy a sejtekben maradjon, így támogathatja az optimális sejtműködést. A kalcium, magnézium és foszfor hármasa szintén nélkülözhetetlen a csontszövet fenntartásához, erősítéséhez.

De nézzük, hogyan kapcsolódnak össze ezek az elemek:

Szinergista ásványi anyagok kapcsolatai:

Magnézium

Kalciummal, káliummal, cinkkel, krómmal, foszforral van kapcsolatban.

Kalcium

Magnéziummal, foszforral, rézzel, nátriummal, káliummal és szelénnel működik együtt.

Nátrium

Káliummal, szelénnel, kobalttal, kalciummal, vassal, rézzel és foszforral dolgozik együtt.

Kálium

Nátriummal, magnéziummal, vassal, foszforral és mangánnal erősítik egymást.

Réz

Vas, kobalt, kalcium, nátrium és szelén támogatója.

Cink

Káliummal, magnéziummal, mangánnal, krómmal és foszforral kapcsolódik.

Foszfor

Kalciummal, magnéziummal, nátriummal, káliummal, cinkkel és vassal működik.

Vas

Rézzel, mangánnal, káliummal, nátriummal és krómmal van szinergiában.

Króm

Magnézium, cink és kálium kapcsolatai.

Mangán

Káliummal, cinkkel, magnéziummal, vassal és foszforral erősítik egymást.

Vitamin antagonizmusok

A vitaminok kölcsönhatásai összetettebbek, mint gondolnánk. A szinergista és antagonista hatások közöttük sok esetben befolyásolják egymás hasznosulását, sőt akár növelhetik is egyes vitaminok szükségletét. Például az A-vitamin csökkenti a D-vitamin esetleges toxikus hatásait, miközben maga is kölcsönösen antagonista a D-vitaminnal. Egyes kutatások szerint a B1-vitamin ellentétes hatást gyakorolhat a B12-vitaminra, míg a C-vitaminról bebizonyosodott, hogy nem gyengíti a B12-hatását – a két vitamin közötti kölcsönhatás a vason keresztül valósul meg. A C-vitamin ugyanis fokozza a vas felszívódását, ami közvetetten hat a B12-vitamin szintjére, bár ez ritkán érint embereket, csak azokat, akik hajlamosak vastúlterhelésre.

Az alábbi táblázat a vitaminok ismert antagonisztikus kapcsolatait mutatja, míg a szaggatott vonalakkal jelölt kapcsolatok elméleti alapon vannak feltételezve. Például a D-vitamin fokozza a kalcium felszívódását, így magas bevitele a magnézium, kálium vagy foszfor szintjét csökkentheti. Az A-vitamin pedig hasonló módon hat, elősegítve a foszfor és a kálium hasznosulását, amit a magas D-vitamin-bevitel is érinthet.

Vitamin antagonizmusok

A vitaminok együttműködnek számos biokémiai folyamatban, amelyek támogatják a szervezet optimális működését. A következő lista bemutat néhány közismert vitamin-szinergizmust:

 

VitaminSzinergista vitaminok
AB-komplex, C, E
DB12, E
EA, C, B-komplex, D
B1E, C, B-komplex, A
B2A, B3, B10
B5E, A, B-komplex
B12B-komplex, E, C, D
CA, E, B-komplex
B3B-komplex, A, D, E
B6C, E, A, B-komplex

Vitamin-ásványi anyag szinergizmusok

A vitaminok nemcsak egymással, hanem ásványi anyagokkal is szorosan együttműködnek. Egy vitaminhiány például gyakran összefügg az ásványi anyagok felhasználásával, és fordítva: egy ásványianyag-hiány vitaminpótlást igényelhet. Klasszikus példa erre a D-vitamin hiánya és az angolkór. A C- és/vagy B6-vitamin például fontos szerepet játszhat a vashiányos vérszegénység kezelésében, ahol önmagában a vaspótlás nem elegendő.

 

VitaminSzinergista ásványi anyagok
ACink, kálium, foszfor, magnézium, mangán
DKalcium, magnézium, nátrium, réz, szelén
ENátrium, kálium, kalcium, vas, mangán, cink, foszfor, szelén
B1Szelén, kobalt, nátrium, kálium, vas, mangán, magnézium, réz, cink, foszfor
B2Vas, foszfor, magnézium, cink, kálium, króm
B6Cink, króm, magnézium, nátrium, kálium, foszfor, vas, mangán, szelén
B12Szelén, réz, kalcium, kobalt, nátrium
CVas, réz, kalcium, kobalt, nátrium
B3Cink, kálium, vas, foszfor, magnézium, mangán, nátrium, króm, szelén
B5Króm, nátrium, kálium, cink, foszfor

Vitamin-ásványi anyag antagonizmusa

A vitaminok és ásványi anyagok közötti antagonista kapcsolatok jelentősége gyakran háttérbe szorul, pedig egy vitamin túlzott bevitele komoly ásványianyag-egyensúlyzavarokhoz vezethet. A C-vitamin magas bevitele például rézhiányt idézhet elő, mivel csökkenti a réz felszívódását vagy anyagcseréjét. Ez különösen problémás, mert a vas megfelelő hasznosításához rézre van szükség. Rézhiány esetén a vas a szövetekben felhalmozódhat, ami hosszú távon akár vastoxicitást is okozhat. Bár a réz és a C-vitamin számos folyamatban együttműködik, túlzott C-vitamin-bevitel marginális rézhiány esetén csontritkuláshoz és csökkent immunválaszhoz vezethet. Hasonlóképpen, a D-vitamin túlzott bevitele előidézheti a magnézium- és káliumhiányt, mivel elősegíti a kalcium felszívódását. Az A-vitamin magas szintje pedig a kalcium veszteségéhez járulhat hozzá.

Tápanyag és endokrin rendszer kapcsolata

Keveset beszélünk arról, hogy a tápanyagok miként hatnak az endokrin mirigyek működésére. A hormonok számos módon befolyásolják a tápanyagokat: részt vesznek a felszívódásban, a kiválasztásban, a szállításban és a tárolásban. Az ásványi anyagok szerepet játszanak a hormonok termelésében, aktivitásában és megkötésében a célzott szövetekben, és befolyásolhatják a hipotalamusz-hipofízis és a pajzsmirigy-mellékvese tengelyt is.

Az endokrin rendszer osztályozása

Dr. Francis Pottinger már az 1930-as években észrevette, hogy az endokrin mirigyek és az idegrendszer kapcsolatban állnak egymással. Dr. Melvin Page később az endokrin mirigyeket neurológiai kontroll alapján szimpatikus és paraszimpatikus kategóriákba sorolta. A „gyorsító” szimpatikus csoportba tartozik a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy elülső része, a mellékvesevelő és az androgéntermelő ivarmirigyek. A „lassító” paraszimpatikus csoport részei pedig a hasnyálmirigy, az agyalapi mirigy hátsó része, az ösztrogéntermelő ivarmirigyek, a mellékpajzsmirigy és a mellékvesekéreg. Dr. Page megfigyelte, hogy ha a vér foszfortartalma alacsony, a szimpatikus rendszer dominál, míg magas kalciumfölösleg esetén a paraszimpatikus rendszer kerül előtérbe.

Dr. Page munkássága alapján a tápanyagok besorolhatók a „gyorsító” (szimpatikus) vagy „lassító” (paraszimpatikus) csoportba, ami segít megérteni, hogyan befolyásolják ezek a tápanyagok az endokrin és idegrendszeri működést.

A tápanyagok osztályozása az endokrin dominancia alapján

Dr. Page elmélete szerint a tápanyagok endokrin rendszerre gyakorolt hatása alapján osztályozhatók. Az ásványi anyagok és vitaminok így „stimuláló” vagy „nyugtató” hatásúak lehetnek, attól függően, hogy serkentik vagy megnyugtatják a szervezet működését. Dr. Page szerint például a foszfor serkentő hatású (szimpatikus), míg a kalcium nyugtató (paraszimpatikus).

Az endokrin rendszer befolyásolja a kalcium és foszfor anyagcseréjét is. A szimpatikus dominanciájú mirigyek a foszfor visszatartását, míg a kalcium csökkenését eredményezhetik, ezzel együtt növelve a nátrium és kálium visszatartását is. Ezzel szemben a paraszimpatikus rendszer dominanciája esetén a kalcium és magnézium jobban visszamarad, míg a foszfor, nátrium és kálium kiválasztása fokozódik.

Stimuláló tápanyagok (szimpatikus hatás):

  • Ásványi anyagok: Foszfor (P), nátrium (Na), kálium (K), vas (Fe), mangán (Mn), szelén (Se)
  • Vitaminok: A-vitamin, E-vitamin, B1-vitamin, B6-vitamin, PABA (B10-vitamin)

Nyugtató tápanyagok (paraszimpatikus hatás):

  • Ásványi anyagok: Kalcium (Ca), magnézium (Mg), cink (Zn), réz (Cu), króm (Cr)
  • Vitaminok: D-vitamin, B2-vitamin, B12-vitamin, kolin

Átmeneti tápanyagok (amelyek stimuláló és nyugtató hatást is kifejthetnek):

  • Ásványi anyagok: Cink (Zn), réz (Cu), szelén (Se)
  • Vitaminok: B3-vitamin, B6-vitamin

Az élelmiszerek és a víz szimpatikus és paraszimpatikus osztályozása

A tápanyagok, különösen a nyomelemek neuroendokrin hatásának megértésével bármely anyag kategorizálható. Az élelmiszerek, a víz, a gyógynövények és a kábítószerek mindegyike stimuláló, (szimpatikus) vagy nyugtató (paraszimpatikus kategória.) Az élelmiszerek és a víz a domináns kollaterális tartalmuk, illetve a zsíros ásványianyag-, felszívódási hiányuk szerint osztályozhatók. A gyógyszerek besorolása a szimpatomimetikus-sympatholitikus vagy paraszimpatomimetikus-paraszimpatolitikus hatásokon, valamint az ásványi anyagcserére, a felszívódásra és kiterjedésre gyakorolt ​​hatásukon alapulhat.

Élelmiszer-besorolás

Az élelmiszerekben a természetben előforduló anyagok gátolhatják az ásványi anyagok felszívódását. Például az olyan élelmiszerekben található oxálsav, mint a spenót, a cukorrépa amik a kálciummal kombinálódhatnak a bélrendszerben, ami felszívódhatatlanná teszik azt. A fitinsav csökkenti a kálcium és a cink felszívódását, és elterjedt a gabonaszemekben. Gyakran javasolják ezen élelmiszerek áztatását, hogy csökkentsék a savasságukat. Ásványianyag-tartalmukat vizsgálva azonban megállapítható, hogy a nyugtató hatású ásványi anyagokhoz képest még mindig magas a serkentő hatású ásványianyag-tartalmuk, és a serkentő (szimpatikus) természetűek közé sorolhatók. Az élelmiszerek ásványianyag-tartalma az élelmiszerek termőtalajának, valamint a feldolgozási módoknak és az elkészítésükhöz használt főzőeszközök típusának (réz, alumínium stb.) megfelelően változik.

Fehérjetartalmú ételek

A fehérje különösen magas Specifikus Dinamikus Hatással (SDA) bír, ami jelentősen növeli az anyagcsere sebességét, így stimuláló (szimpatikus) hatású. A fehérje fogyasztása fokozza a kalcium és magnézium kiválasztását, így a magas fehérjetartalmú étrend szintén stimuláló hatást fejthet ki.

  • Állati fehérjék: A magas sűrűségű állati fehérjék, mint a marhahús, magasabb SDA-értékkel rendelkeznek, és nagyobb stimuláló hatást fejtenek ki az anyagcserére, mint az alacsonyabb sűrűségű fehérjék, például a hal vagy a szárnyasok.
  • Növényi fehérjék: Alacsonyabb SDA-értékük miatt kevésbé stimulálják az anyagcserét, így a nyugtató hatású tápanyagok közé sorolhatók.

Ezek az élelmiszerek stimuláló vagy nyugtató hatásuk alapján igazodnak az egyéni neuroendokrin igényekhez, és segíthetnek fenntartani az egyensúlyt a szimpatikus és paraszimpatikus rendszerek között.

Víz

A magas keménységű víz – amelyben a kalcium- és magnéziumszint magas – általában lúgos, és nyugtató (paraszimpatikus) hatásúnak tekinthető. Ezzel szemben a lágy víz, amely alacsony ásványi anyag-tartalommal és savas kémhatással bír, inkább stimuláló (szimpatikus) hatású, mivel a domináns ásványi anyag benne a nátrium.

Gyógynövények

A gyógynövények hatása is osztályozható ásványianyag-tartalmuk alapján. A magas kalcium- és magnéziumtartalmú gyógynövények, például a zsurló, nyugtató hatásúak. Az ásványianyag-tartalom, hasonlóan az élelmiszerekhez, változhat a termőtalaj összetétele szerint.

 

Gyógyszerek

A gyógyszerek emellett befolyásolhatják a tápanyagok felszívódását és hasznosulását. Például egyes antacidok, hashajtók, kortikoszteroidok és antibakteriális szerek csökkenthetik a kalcium és a D-vitamin szintjét, mivel megzavarják a kalcium felszívódását, ami hosszú távon angolkórhoz vagy csontritkuláshoz vezethet.

A betegség folyamatainak osztályozása

A betegségeket a szimpatikus vagy paraszimpatikus idegrendszeri dominancia alapján is osztályozhatjuk. Ez segíthet abban, hogy a különböző rendellenességekhez megfelelő kezelési módokat társítsunk a neuroendokrin rendszer működésének figyelembevételével. Az alábbi lista számos klinikai profil alapján készült, amelyek bemutatják, hogy bizonyos betegségek szimpatikus vagy paraszimpatikus dominanciához kapcsolódnak.

Szimpatikus dominanciával összefüggő betegségek:

  • Szorongás
  • Reumás ízületi gyulladás
  • Magas hisztamintartalmú allergia
  • A.L.S. (Amyotrophiás laterálsclerosis)
  • Hypertonia (magas vérnyomás)
  • Hyperthyroidizmus (pajzsmirigy túlműködés)
  • Hyperadrenia (mellékvese túlműködés)
  • Hodgkin-kór
  • Leukémia
  • Bakteriális fertőzések
  • Myasthenia gravis
  • Sclerosis multiplex
  • Peptikus vagy nyombélfekély
  • Fiatalkori cukorbetegség

Paraszimpatikus dominanciával összefüggő betegségek:

  • Osteoarthritis (kopásos ízületi gyulladás)
  • Alacsony hisztaminszintű allergia
  • Asztma
  • AIDS
  • Anorexia
  • Gombás fertőzések
  • Hipotenzió (alacsony vérnyomás)
  • Pajzsmirigy alulműködés (hypothyroidizmus)
  • Hypadrenia (mellékvese alulműködés)
  • Vírusos fertőzések
  • Lupus
  • Gyomorfekély
  • Felnőttkori cukorbetegség

Táplálkozási eredetű hiányosságok

A táplálkozási hiányállapotok gyakran tápanyag-túladagolás következményeként alakulnak ki. Amikor egyes tápanyagokból túlzott mennyiséget viszünk be – például vitaminok vagy ásványi anyagok megadózisát –, az megzavarhatja más tápanyagok hasznosulását, és akár újabb hiányállapotokat idézhet elő. Ennek a jelenségnek az egyik tipikus példája, amikor a túlzott E-vitamin bevitel olyan tüneteket okoz, amelyek más vitaminhiányra, például A-vitamin-hiányra utalnak. Az A-vitamin pótlása ideiglenesen kiegyenlítheti az E-vitamin hatásait, de végül a D-vitamin hiányát okozhatja.

Hasonló probléma fordulhat elő kalciumhiány esetén is. Ha egy beteg kalciumhiányos tünetekkel küzd, gyakran növelik a kalciumpótlás mennyiségét, akár napi több ezer milligrammra. Ez javíthatja a tüneteket, de a kalciumpótlás csökkentésével ezek a tünetek gyorsan visszatérnek, és idővel egyre nagyobb dózisra lehet szükség. Azonban, ha figyelembe vesszük a kalcium hasznosulását segítő tápanyagokat (például a D-vitamin, magnézium vagy réz kiegészítését), és mérsékeljük az E-vitamin, A-vitamin, kálium, fitinsav vagy oxálsavban gazdag ételek bevitelét, akkor a beteg már egy mérsékelt kalciumadag mellett is stabilizálhatja állapotát.

A megoldás tehát a tápanyagok egyensúlyának fenntartásában rejlik, figyelembe véve azok szinergista és antagonista hatásait.

MIÉRT A HAJSZÖVET ANALÍZIS?

A táplálkozás és az egészség közötti kapcsolat egyre fontosabbá válik az egészségügyi ellátásban, különösen a progresszív szolgáltatók körében. R.K. Chandra *Nutrition, Immunity and Infection Mechanisms of Interactions* című könyvében rámutatott, hogy tápanyaghiány esetén a sejtfunkciók változnak: bizonyos sejtek elhalnak, és más sejtek veszik át funkcióikat. Chandra ugyan elsősorban az alultápláltság hatásait vizsgálta, de a túltáplálkozás is befolyásolhatja az immunválaszt, különösen nyomelemek esetében, ahol a túlzott mennyiség éppúgy káros lehet, mint a hiány.

Napjainkban az abszolút ásványianyag-hiány ritka, de a relatív hiányállapotok gyakoriak. Ezek mélyebb megértésével és kezelésével átfogóbb és kiegyensúlyozottabb megközelítést valósíthatunk meg az egészségügyben, elkerülve a túlzott vagy elégtelen tápanyagbevitelből eredő problémákat. A stimuláló és nyugtató hatású anyagok egyedi, célzott alkalmazása jobb reakciókat eredményezhet, csökkentve a nem kívánt mellékhatások esélyét.

A haj ásványi elemzése  egyedülálló és átfogó betekintést nyújt az egészségi állapotába és segíti szervezete megértését. A mintavétel egyszerű és fájdalommentes, csupán néhány hajszálat igényel a fejbőr közeléből. A páciens nem csak egy leletet kap kézhez, hanem egy személyre szabott jelentést is, ami magában foglalja az ajánlásokat a táplálkozási és életmódbeli változtatásokra, illetve szükség esetén táplálékkiegészítőkre vonatkozóan, hogy a páciens javíthassa ásványianyag-egyensúlyát és csökkentse a toxikus fémek hatásait.

REFERENCIÁK

Forrás: David L. Watts, D.C., Ph.D., F.A.C.E.P.i.

Referenciák:

  1. Davies I: The Clinical Significance of the Essential Biological Metals. M.B. London, 1921.
  2. Ibid.
  3. Prasad AS: Trace Elements and Iron in Human Aletabolism. Plenum Pub., N.Y. 1978. 4, Seelig MS: Magnesium DeficienC}’ ,n the Pathogenesis of Disease. Plenum Pub., N.Y.,

1980.

  1. Kostial K: Cadmium. Trace Elements in Human and Animal Nutrition, 5th Ed. Mertz, W., Ed. Academic Press, N.Y. 1986.
  2. Quarterman J: Lead. Trace Elements in Human and Animal Nutrition, 5th Ed. Mertz, W., Ed. Academic Press, N.Y. 1986.
  1. Mahaffey KR: Nutritional Factors in Lead Poisoning. Nut. Reviews 39, 10, 1981.
  2. Nutritional Influence on Lead Absorption in Man. Nut. Reviews 39, !O, 1981.
  3. Effect of Lactose on Intestinal Absorption of Lea’.:!. Nut. Reviews 40, 4, 1982. I0. Metabolism of Vitamin Din Lead Poisoning. Nut. Rroiews 39, 10, 1981.
  1. Sobol AE, et al: The Biochemical Behavior of Lead. I. Influence of Calcium, Phos­ phorus, and Vitamin Don Lead in Blood 2nd Bone.]. of Biolog. Chem. 132, I940.
  2. Prasad AS: Trace Elements and Iron in Human Metabolism. Plenum Pub., N.Y., 1978,
  3. Clark and Basset: J. Exp. Med., 115, 147, 1962. 1-l…\lkn R: Abs1racts. 18th Congress of The Jmernacional Society of Ikmatology. Monl., Ca., Aug., 1980.
  1. Pollack S, George JN, Reba RC. Kaufman Rl’,t. Crosbv \\’H: Th<‘ Absorption of Non­ ferrous Metals in Iron Deficirncy. J. Clin. Invest., 44, 1965.
  2. Forth W, Rummel W: Absorption of Iron and Chemically Related Metals in vitro and in vivo: Specificity of Iron Binding System in the Mucosa of the Jejunum. Intestinal Absorption of Metal Ions, Trace Elements and Radionuclides. Skoryna SC, Waldrnn­ Edward D., Eds. Pergamon Press, N.Y., 1971.
  3. Valberg LS, Ludwig J, Olatubosun D: Al­teration in Cobalt Absorption in Patients with Disorders of Iron Metabolism. Gasiro­ ent. 56, 1969.
  1. Va Iberg LS: Cobalt Absorption. Intestinal Absorption of Metal Jons, Trace Elemenls and Radionuclides.Skoryna, S.C., Waldron­ Edward, D., Eds. Pergamon Press. N.Y., 1971.

I9. White, Handler, Smith: Principles of Bio­ chemistr}’, 3rd Ed. McGraw Hill, N.Y., 1964.

  1. Kleiner and Orlen: Biochemistry, 6th Ed. Mosby, St. Louis, Mo., 1962.
  2. Kutsky RJ: Handbook of Vitamins, Minerals and Hormones, 2nd Ed. Van Nostrand Rein­ hold Co., N.Y., 1981.
  3. Nutrition Reviews’, Present Knowledge in Nutrilion, 5th Ed. The Nutr. Found., Jnc., Wash., D.C., 1981.
  4. Ciba-Geigy Limited. Basie, Switz., 1970.
  5. Magnesium in Human Nutrition. Home Econ. Res. Rep. No. 19. U.S.D.A. Aug. 1962.
  6. Kutsky RJ: Handbook of Vitamins, Minerals and Hormones, 2nd Ed. Van Nostrand Rein­hold Co., N.Y., 1981.
  1. Nutritton Reviews’, Present Knowledge in Nutrition, 5th Ed. The Nutr. Found., Inc.. Wash., D.C., 1984.
  2. Finlev MS, Cerklewski EL: Influence of Ascorhic Acid Supplementation on Copptr Status in Young Adult Men. Am. ]. Clin. Nutr. 37, 1983.
  3. Prasad AS: Trace Elements and Iron in Human Metabolism. Plenum Pub., N.Y., 1978.
  4. The Influence of Copper Status on Bone Resorption. Nul. Rev. 39, 9, 1981.

. ;10. Mason KE: A Conspectus of Research on

  • Copper Metabolism and Requirements of Man.]. of Nutr., 109, II, 1979.
  1. Prohaska JR, Lukasewycz OA: Copper Defi­ ciency Suppresses the Immune Response of Mice. Science 213, 31, 1981.
  2. Magnesium in Human Nutrition. Home Econ. Res. Rep. ‘.\lo. 19. U.S.D.A. 1962.
  3. Henkin RI: Trace Metals in Endocrinology. The Medical Clinics of North America, 60, 4, 1976.
  4. Pottenger FM: Symptoms of Visceral Disease,

4th Ed. Mosby Co., St. Louis, Mo. 1930.

  1. Page ME: Degeneration Regeneration. Nut. Dev. St. Petersburg Beach, Fl. 1949.
  2. Page ME: Body Chemistry in Health and Disease. Nut. Dev. St. Petersburg Beach, Fl.
  3. Rosa RM, Silva P, Young JB: Adrenergic Modulation of Extrarenal Potassium Dis­ posal. N.E.J.M., 302, I980.
  4. Silva P, Spokes K: Sympathetic System in Potassium Homeostasis. Am. ]. Physiol. 241, 1981.
  5. Clausen T, Flatman JA: The Effect of Catecholamines on N..-K Transporr. and Membrane Potemial in the Rat Soleus, Muscle. J. Physiol., 270, 1977.
  1. Guyton AC: Textbook of :Hedical Physiol­ ogy, 4th Ed. Saunders Pub., 1971.
  2. Clark I, Geoffroy RF, Bowers W: Effects of Adrenal Cortical Steroids on Calcium Meta­ bolism. Endocrinol., 61, 1959.
  3. Kleeman CR, Levi J, Better 0: Kidney and Adrenal-Cortical Hormones. Nephron., 25, 1975.
  1. Mader IJ, Iseri LT: Spontaneous H ypopo­ tassemia, Hypo-Magnesemia, Alkalosis and Tetany Due to Hypersecretion of Conicos­ teron -Like Mineralcorticoids. Am. J.Med., 19, 1955.
  2. Klim RG, ct al: Intestinal Calcium Absorp­ tion in Exogenous Hypercorticism. Role of 25(0H) D and Conicosteroid Dose.]. Clin. Invest., 60, 1977.

45 Wutke H, Kessler FJ: Prevention of Hypo­ magnesemia in Experimental Hyperthy­ roidism. Res. Exp. l’,Ied., 164, 1974.

  1. Stoerk HC, et al: The Blood Calcium Lower-ing Effect of Hydroconisone in Parathy­ roidectomized Rats. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 68, 1961.
  2. Margargol LE, et al: Effects of Steroid Hormones on the Parathyroid Hormone Dose-Response Curve. J. Phar. Exp. Ther. 169, 1969.
  1. Guyton AC: Textbook of Medical Physiol­ ogy, 4th Ed. Saunders Pub., Phil. 1971.
  2. Seelig MS: Magnesium Deficiency in the Pathogenesis of Disease. Plenum Pub., N.Y. 1980.
  3. Douglas WW, Rubin RP: Effects of Alkaline Earths and Other Divalent Cations on Adre­ nal Medullary Secretion. J. Physiol. 175, 1964.
  4. Harrop GA, et al: Swdies on the Suprarenal Cortex. J. Exp. Med. 58, 1933.
  5. Wacker RE, Vallee BL: Magnesium Meta­ bolism. N.E.j.M. 259, 1958.
  6. Adams D, et al: Parathyroid Function in Spontaneous Primary Hypothyroidism. J. Endocrinol. 40, 1968.
  7. Watts DL: Water and Health. The Newslet­ ter. T.E.I. Sav. Ga. 1986.
  8. lbid.
  9. Guyton AC: Textbook of Medical Physiol­ ogy, 4th Ed. Saunders Pub. 1971.
  10. Roe DA: Drug Induced Nutritional Defi­ ciencies. AV! Pub. Conn. 1980.
  11. Becking GC, Morrison AB: Hepatic Drug Metabolism in Zinc Deficient Rats. Biochem. Pharmacol. 19, 1970.
  12. Dingell JV, Joiner PD, Hurwitz L: Impair­ment of Drug Metabolism in Calcium Defi­ ciency. Biochem. Pharmacol. l5, 1966.
  1. Catz CS, et al: Effects of Iron, Riboflavin and Iodide Deficiencies on Hepatic Drug­ Metabolizing Systems. J. Pharmacol. Exp. Ther. 174, 1970.

Reprinted from The Journal of Orthomolecular Medicine

First Quarter 1990 – Volume 5 Number 1

Publication Office: 16 Florence Ave., Toronto, ON, Canada M2N 1£9 Reproduction without permission is prohibited